pszichológus

pszichológus

2017. január 7., szombat

Csillagok között


Ritkán – sőt talán sosem – ajánlok sci-fit, most mégis szükségét érzem, hogy erről a kiváló alkotásról ajánlót írjak. 
A film habár egy főképp az űrben játszódó fikció, sokkal inkább nevezném azt drámának. Ebben az elképzelt világban súlyos problémával kell szembenéznie az emberiségnek: a pusztulás és az éhezés veszélye fenyegeti a Föld lakóit. Utolsó élelmük a kukorica maradt, az egyre inkább terjedő penésztől pedig mindent szó szerint ellep a por. A film sok-sok (lét)kérdést feszeget, középpontjába mégis egy apa-lánya kapcsolat dilemmái kerülnek. Főszereplőnk Cooper, a két gyermekét egyedül nevelő édesapa, aki valamikor NASA-pilóta volt. Jóval később lehetőséget kap, hogy egy olyan titkos küldetés tagja legyen, amellyel más bolygókat felfedezve új lakhelyet biztosíthatnak az emberiségnek. Cserébe azonban búcsút kell mondania szeretteinek. Mindezt úgy, hogy előre tudja, talán sosem látja őket viszont. Természetesen a férfi vállalkozik a szokatlan feladatra. Az út rendkívüli pszichés terhekkel jár. Az idő fogalma megváltozik, így a számára csupán órákat felölelő idő alatt gyermekei hosszú éveket öregednek. Cooper videoüzenetekben tekintheti végig, hogyan nőnek fel gyermekei, hogyan válik nagyapává, hogyan marad ki minden élményből, amely életünk velejárója és ami értelmet ad létezésünknek.  Emellett végigkövethetjük az itthon maradt családtagok várakozását, bizonytalanságát, az apa döntésére adott érzelmi reakcióit. A különböző szereplők karaktere kapcsán elgondolkodhatunk, mit is jelent a túlélés? Magunk vagy a jövőnk túlélése. Képesek vagyunk-e valóban feláldozni önmagunkat, le tudunk-e mondani érzelmi kötelékeinkről? És ha már idő… Mire is használjunk/hasznosan használjuk-e a rendelkezésünkre álló időt? 

Merem állítani, hogy a film garantált élményt biztosít a néző számára.