A bíró
Film egy apa-fiú
kapcsolatról. Bátran mondhatnám, hogy mindenkinek, aki apa és mindenkinek, aki
fiú. De legkevésbé sem állítanám, hogy ez a film csak férfiaknak szól.
Véleményem szerint a Bűn és bűnhődés címet is kaphatta
volna, ha az nem lett volna már épp foglalt. :)
Főszerepben a
szigorú, morális kérdésekben tréfát nem ismerő apát (Joseph) és annak
talpraesett fiát (Hank) láthatjuk, aki sokra vitte, akire büszke lehet az egész
család. Kapcsolatuk korántsem felhőtlen. Sőt annyira jelentős a köztük
meghúzódó konfliktus, hogy rég távol élnek egymástól, hosszú évek óta nem
találkoztak. Most azonban egy temetés kapcsán elkerülhetetlenné válik a
viszontlátás.
A film jól példázza,
mennyire meghatározóak az elsődleges, családi kapcsolataink. Ha messze is
kerülnek egymástól a felek, tetteik, emlékeik továbbra is erősen befolyásolják
az életüket. Amikor pedig bekövetkezik egy krízis, a nagy nehézségekben,
kritikus pillanatokban jó, ha mindenki tudja, hol a helye és mi a feladata.
Habár a régmúlt eseményei Joseph-et és Hanket is mai napig felzaklatják, egymás
iránt érzett lojalitásuk, kötelességtudatuk összekovácsolja őket a rögös
útjukon. Eközben az apa és a fiú szerepet cserélnek, ami talán törtvényszerű is
a felnövekedés során.
A gyermeknevelés
kérdéseiben bizonytalan, saját elveinek ellentmondani nem akaró édesapa és a
lázadó, de apja elismerése után sóvárgó fiú történetében nehezen tudjuk
megkülönböztetni a bűnhődést és a jóvátételt.